1.rész : Mindig csak a baj

Mindig csak a baj

Éppen, hogy beléptem, a férfi komor ábrázattal, már csukta rám a rácsot és pillanatokon belül elfordult a kulcs a zárban. Meghátráltam és leültem a padra. Rohadt jó. Megint szarban vagy Medison. Nem volt elég az elvonó, ami mellesleg 14 évesen még cinkebb, az alkohol és a belvárosi bulik még mindig az életem részei. Nem túl régóta van ez így. A korosztályomból, de még talán egy pár nálam idősebb gyereknél is több eszem volt 13 évesen. Máshogy láttam a világot. Az én szememben minden szép volt. Semmi sem tudott felidegesíteni vagy elrontani a kedvemet. Alkottam magamnak egy saját világot, ami tökéletes volt számomra. Mi a többség célja? Eltaposni azt, aki még ÉL. Mindent elvenni tőle amitől még boldog lehet. Bármennyire is nem hagytam, hogy tönkretegyen a generációm és eltapossanak a sznob idióták, egyre inkább szürkülni kezdett a világ és egyre nehezebben éltem túl a hétköznapokat, ezáltal anya egyre nehezebben bírt velem otthon. Mivel koraérett voltam, vonzottak a nálam idősebb társaságok. Gimnazistákhoz csapódtam. Ők megértettek és jól éreztem magam velük. Különösen kedvesek voltak és nem értettem miért, amikor egy nap megmutatták az okát. A fű volt az. Ki is próbáltam és sok idő után, akkor éreztem először ugyan azt a feledtébb boldog, fantasztikus érzést, mint azelőtt. Beszéltek nekem róla. Rengeteg előadást tartottak róla a suliban is és próbáltam a szemem előtt tartani a negatív tulajdonságait, de egy idő után már csak az maradt meg, hogy mg egészséges is. Egy héten egyszer, majd háromszor, aztán minden nap. Végül az elvonón kötöttem ki, mert mindent kipróbáltam, ami boldoggá tett. A lányból, aki megváltani készült a világot egy összeszakadt, felelőtlen tinédzser lett.

• Van valakid, aki érted jön? - szólt be a rácson a komor ábrázatú, rendőr férfi, ezzel megszakítva a gondolatmenetemet.
• Biztosan. Elintézem. - válaszoltam még kicsit spiccesen.

Visszatérve, leszoktam, de az alkohol még mindig ott van, ami miatt mindig bajba kerülök. Egy ideje modellkedem, ha mindent kihányok, az csak jó hatással lehet az alakomra. Mindeközben gondolkoztam, ki vihetne ki innen és fizethetné ki az óvadékot, mert nekünk jelenleg nem volt annyi pénzünk. Megvan! A sarokban levő, vezetékes telefonhoz siettem és tárcsáztam.

• Szia! Bocsi, hogy ilyen későn zavarlak és ez nagyon kellemetlen, de értem tudnál jönni? - kérdeztem, a fejemet a telefonnak döntve.
• Ahh – szólalt meg egy hang a vonal túloldaláról – Persze. Bajkeverő.

Le is tette. Nagyot sóhajtottam. Vissza ültem a padra és vártam. Doboltam a lábammal és dúdolgattam. Kezdtem teljesen kijózanodni és ezért unatkozni is. Nyílt az ajtó. Felhuppantam és a cellám kijáratához siettem. Hátrébb léptem, hogy a férfi kitudja nyitni, majd eszméletlen gyorsasággal rohantam ki és vetettem magam Justin nyakába.

• Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - csókolgattam az arcát.
• Megszoktam. – válaszolta kómásan – Haza viszlek.

Rögtön elmúlt az öröm. Bele sem merek gondolni mit fogok én ezért kapni. Gyors léptekkel sétáltunk el a króm színű Lamborghini-ig, majd beültünk.

• Király. Holnap mindenhol olvashatsz róla, hogy Justin Bieber megint a sittről jött ki. - fogta a fejét.
• Sajnálom, - mondtam szomorúan és kezdtem el vizslatni a Nike Air Force csukámat – de ha ez megnyugtat, jók lesznek a képek, mert jól nézel ki.

Mosolyt erőltettem az arcomra és végignéztem rajta. Tipikus fehér póló és csőnadrág, fuxok a nyakban és karóra a kezén. Semmi extra mégis élnek-halnak érte a csajok. A mondatom hallatán ő is elmosolyodott, majd csend szállta meg az autót, amíg a házunkhoz nem értünk. Némán lopakodtunk nehogy felkeltsük anyát és nesztelenül nyitottuk ki a bejárati ajtót, azonban teljesen feleslegesen, mert anya a kanapén várt minket lent a nappaliban és rögtön ránk szegezte a tekintetét.

• Köszönöm Justin, te mindig ott vagy, ha kellesz. - mosolygott rá anya.

Justin megveregette a hátamat, ezzel jelezve, hogy megy is. Kettesben maradtunk a döntéshozóval.

• Mondanám, hogy megmagyarázom, de nem tudnám. - álltam még mindig az ajtóban, várva a bírálatot.
• Nem is kell. Nincs annyi kifogás, ahányszor te bajba kerülsz, - rázta a fejét – de már kitaláltam a megoldást. Lassan vége a nyárnak és ideje lenne dolgoznod és távol kerülnöd ettől a várostól. Következő héten kezded a munkát Texasban egy farmon. Ott megtapasztalod milyen az, ha az embernek van élete.

Nevetni kezdtem és a szobám felé vettem az irányt. Anya aznap is vicces kedvében volt.

• Örülök, hogy ennyire tetszik az ötlet, mert nem viccnek szántam. - állt fel a kanapéról és felém közeledett, majd megölelt – Nagyon szeretlek kincsem és ezt a te érdekedben teszem.
• Szörnyű anya vagy. Ezt nagyon elhitted, mert biztos, hogy nem megyek sehova. - bújtam ki az ölelése alól. Üvöltöttem és becsaptam a szobám ajtaját.