Mióta elmeséltem Austinnak a múltamat teljesen máshogy áll hozzám. Két nap telt el azóta és megígérte, hogy megmutatja miért király Texas, ezért ma is korán kellett kelnünk. Egy lenge, farmer utánzatú szoknyát vettem fel, amibe beletűrtem a fehér trikómat. Nagyon meleg volt, így nem vettem rá semmit. Ezúttal nem szálltunk autóba, hanem gyalog mentünk. Austin a házhoz közeli üzletekhez vitt. Jó volt belépni a kis, hűvös üzletekbe. Mindenütt lovasfelszerelések és ház körüli kellékek lógtak. Aus leakasztott a sor végéről két cowboy kalapot és a kasszához vitte. Az egyik tejeskávé színű volt, a másik pedig sötétbarna.
- Ez a tiéd. - tette a fejemre mosolyogva az előbbit.
- Hmm. Nem is áll rosszul. - nézegettem magam a tükörben.
- Mi hiányzik még? - méregetett - Tudom már. Gyere.
Megragadta a kezem és kihúzott az üzletből. Alig tudtam vele lépést tartani. Átrohantunk az úttesten a másik oldalra egy hasonló üzletbe. Itt lábbelik sorakoztak. Austin a sorok között cikázott én pedig csak mosolyogva figyeltem. Olyan aranyos volt, ahogy fel volt csigázva. Keresgélt a dobozok között.
- Keress olyat, ami jó a lábadra. - mutatott a sorra, ahol cowgirl csizmák sorakoztak.
Volt miből válogatni. Alig tudtam választani, de végül sikerült döntenem. Volt is a méretemben. Austinhoz cipeltem és felmutattam. Addigra már ő is kiválasztotta a lábára illőt. Ezt is kifizettük és ott helyben át is váltottuk. A sajátjainkat egy szatyorba raktuk.
- Na indulhatunk haza. - tájékoztatott Austin és rám mosolygott.
- Igenis. - helyeseltem - Mi vagyunk a vadnyugat sztárjai.
- Az biztos.
Egész hazafelé úton hülyültünk. Egyszer majdnem kilökött az úttestre, de szerencsémre még időben visszahúzott. Olyan, mint egy nagy, vizsla kölyökkutya. Hihetetlen mennyi energia és életkedv van benne. Mikor hazaértünk ledobtuk a cuccainkat, gyorsan ittunk és siettünk fel az emeletre. Akkor láttam először Austin szobáját. Ledöbbentem. Ahogy beléptem tátva maradt a szám. Örültem, hogy a padló színét láttam, mert a falat mindenütt poszterek, róla készült rajzok borították.
- Ezeket kik csinálták? - kérdeztem, miközben a rajzokat kezdtem nézegetni.
- A rajongóim. - mondta büszkén.
- A rajongóid? - kérdeztem vissza összehúzott szemöldökkel. Nem értettem.
- Te eddig nem is tudtad ki vagyok igaz? - ült le az ágyára.
- Austin Mahone, aki egy farmon él. Jó fej és kedves. Nekem ennyi elég. - vontam vállat és ültem mellé az ágyra.
- Eléggé befutottam az elmúlt két évben és nagyon bejött az élet. Most készült el az új albumom.
- Ez azt jelenti, hogy több millió lány van oda érted?
Próbáltam, úgy kérdezni, mintha azt akarnám éreztetni, hogy ez mekkora királyság, de lélekben összetört. Megijesztett ez az érzés, mert nem tudtam miért érzem, de nem volt kellemes.
- A twitter követőim száma nemrég elérte a 7 milliót. Büszke vagyok a rajongóimra.
Olyan büszkén mondta és a szeméből áradt a szeretet a rajongói felé. Szerencsések. Aus hirtelen a gitárjáért nyúlt és játszani kezdett rajta.
- Ez az egyik szám az albumomról. Az egyik kedvencem. A címe The one I've waited for.
Én csak mosolyogni tudtam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hangja van és ilyen tehetséges. Simán lehetn olyan híres, mint Justin. Hogy lehet, hogy én még nem ismertem? Egy bezárt világban éltem. Felhúztam magamnak a falakat és most jött ő és lerombolja az egészet. Tökéletesen igaz volt, amit énekelt. Egyre jobban a szívemig hatolt, amit semmiképp nem akartam így fogtam egy párnát és fejbe vágtam vele.
- Hé! Ezt miért kaptam? - ütött vele vissza.
- Csak úgy. - nevettem. Nem mondhattam meg az igazat.
Felállt kinyújtózkodott, majd kifigyelt az ablakon.
- Menjünk le a tóhoz. - szólalt meg.
- Gondolatolvasó lehetsz.
Lecikáztunk a lépcsőn és versenyeztünk a mezőn, hogy ki ér előbb a tóhoz. Úgy tettem, mintha elestem volna és mikor odajött, hogy felsegítsen lehúztam a földre és nyertem egy kis előnyt, de még így is legyőzött. Büntetésképpen megragadta a derekamat és a hátára dobott, majd befutott velem a tóba és beledobott.
- Lehet ebbe fürödni. - kapkodtam levegőért.
- Nem tudom. De kiskorom óta nincs semmi bajom, szóval nem lehet annyira káros. - fröcskölt le.
- Annyira? - nevettem és a hátára ugrottam, majd onnan kezdtem az arcába fröcskölni a vizet - Finooom, finoom.
Végül megadta magát és kiültünk a hintaágyra, hogy megszáradjunk. Levette világoskék pólóját és egy fára terítette.Úgy tettem, mint aki észre sem veszi, hogy mellette ül egy tökéletes pasi. Vonzódni kezdtem hozzá és megharaptam a szám szélét úgy, hogy én észre sem vettem, csak később abból, hogy elmosolyodott.
- Mi leszek?-kérdi a lány. Maradj itt az álom itt is rád talál. - nézett mélyen a szemeimbe, amik úgy csillogtak a napfényben, akár a gyémánt - Már jobban érzed itt magad?
- Hmm. Megszoktam a csöndet, a nyugalmat és, hogy itt mindenki kedves. A vicces az lesz, amikor nem akarok majd hazamenni. - mosolyodtam el és a vállára hajtottam a fejem - Az élet hegymászás, de a kilátás csodás.
- Holnap lesz anya szülinapja és átjön az egész család. Biztosan imádni fognak. Vegyél fel valamit szépet. Nem mintha nem abban lennél minden nap, csak érted....alkalomhoz illőt.
- Okés. Lenyűgözöm őket.
Azt nem tudtam miért, de bennem volt a bizonyítási vágy, hogy lenyűgözzem őket és megmutassam, hogy más vagyok. Könnyebb dolgom volt, mivel ők még nem ismertek. Gondolkoztam mit csináljak Michele-nek a születésnapjára.
- Austin kéne a segítséged. Van itt a farmon nagy szabad falfelület és festék? - kérdeztem felcsigázva.
- Félek tőled. Festék van még, ami a felújításból maradt és garázs egyik oldala tök szabad. Mire készülsz?
- Van egy ötletem és szerintem nagyon örülne neki anyukád.
Austin fel volt csigázva, hogy mi is az ötlet. Lehoztuk a padlásról a megmaradt festéket és a garázshoz siettünk a ház mellé. Már sötétedett. Éjszaka akartuk véghez vinni a tervet, hogy Michele meg ne lássa. Mindent összeszedtünk a lakásból, ami kellhet. Ragasztót, színes cetliket, ollót és, ami a legfontosabb volt, régi képeket. Mindent odakészítettünk és visszamentünk a házba. Elköszöntünk Michele-től és úgy tettünk, mint akik elmennek aludni a szobájukba. Közben Austinnal Twitteren jeleztünk, hogy tiszta a terep és Mama Mahone szobájához osontunk, hogy megnézzük alszik-e már. Aludt. Nagyon aranyos volt. Lelopóztunk a lépcsőn, óvatosan, nehogy megreccsenjen és a garázshoz siettünk. Mivel semmit se láttunk egy nagy reflektorral világítottuk meg a fehér falat. Megragadtuk az ecseteket és lefestettük, ami eszünkbe jutott. Austin elmesélte, hogy kiskorában elmentek az állatkertbe és Michele-t leköpte egy láma, így a láma is felkerült a garázs oldalára, rengeteg más emlékkel együtt. Megfogtuk a színes cetliket és teleírtuk őket jókívánságokkal, majd felragasztottuk őket úgy, hogy egy nagy szívecskét alkossanak, a szív közepébe pedig képek kerültek. Ezernyi emlék került fel arra a nagy falfelületre. Festékesek voltunk és fáradtak. Már éjjel 3óra körül járhatott az idő. Nem akartunk bemenni a házba, nehogy felkeltsük a szülinapost.
- Gyere velem. Tudom hol alszunk. - ragadta meg a kezem - Várj itt még maradt egy kis festék.
Közelebb lépett hozzám. A cipőhegyeink összeértek, a kezével az arcomhoz ért és letörölte róla a festéket. A szívem hevesen kezdett verni. Szemeztünk és én félrenéztem. Kiléptem előle és a mező felé indultam. Semmit sem tudtam róla. Sosem beszélgettünk egymásról, de tudtam, hogy kedves, jó fej és vicces. Féltem a pillanatnyi érzéseimre hagyatkozni. Mivel elküldtek otthonról és Justin se állt mellém hátba szúrva és egyedül éreztem magam. Óriási szeretet hiányom volt. Féltem, hogy csak ezért érzek bármit is. Féltem, hogyha megkapom meggondolom magam és megbántom. Féltem az életétől is. Mégis csak egy sztár. Vitáztam saját magammal és próbáltam magamba beszélni, hogy nem szeretem. Azzal nyugtattam magam, hogyha hazamegyek elfelejtem ezt az egészet és folytatom a régi életem. Annyira elmerengtem, hogy észre sem vettem, hogy már a pajtában vagyok. Austin felvezetett egy lépcsőn a pajta felső szintjére, ahol állt egy kanapé. Kihúztuk és le is dőltünk rá. Fáztam, így egy kicsi közelebb húzódtam hozzá és a mellkasára hajtottam a fejem. Meglepődött. Először hevesen kezdett verni a szíve, majd megnyugodott és elaludtunk.
Imádtam!siess a kövivel :)
VálaszTörlés