9.rész: Austin szemszög

Madison lépett be a szobámba és kérdőre vont, hogy miért farsulok, mikor minden vendég engem vár odalent. Teljesen igaza volt, de semmi kedvem nem volt hozzájuk. Próbált rávenni, hogy lemenjek. Olyan szép volt abban a ruhában a kipirosodott arcával és a vállára omló barna hajával. Nem tudtam neki nemet mondani. Feltápászkodtam az ágyról és közelebb léptem hozzá, hogy érezzem az illatát.
- Csak a te kedvedért. - súgtam a fülébe gyengéden, majd nem bírtam ki, összekulcsoltam a kezemet az övével és úgy száguldottunk le a lépcsőn. Minden szempár ránk szegeződött, majd Ryan szemében megláttam azt a cinikus mosolyt és szorosabban kezdtem szorítani Madison kezét. Később beszélgetni kezdtem a rokonokkal, ő pedig visszaült a töketlen mellé. Hirtelen kaptam egy SMS-t a manageremtől, hogy másnap vissza kell mennem Miamiba, mert hivatalos vagyok egy fontos partira. Nehéz helyzetben voltam, mert nagyon szeretem Selenát és nem akartam megbántani, de Madisont sem szerettem volna ott hagyni. Roccotól kértem segítséget, hátha van ötlete, amikor észrevettem, hogy hangosabban szól a zene, mint eddig. Körbenéztem és mindenki táncolt. Madisont pillantottam meg, ahogy éppen Ryan karjaiban nevetgélt. Ökölbe szorult a kezem. Gondoltam nem zavarom meg a jókedvű pillanatot, így anyához sétáltam és őt kértem fel. A válla fölül végig Madisont figyeltem, de egy idő után már inkább lesütöttem a szemeimet. Túl voltunk az egészen és végre az ajándékozás következett. Egyértelműen a miénk volt a legszuperebb. Tökéletesen összedolgoztunk Maddel. Láttam, hogy a lány néha rám pillant, de én féltem rá nézni. Féltem, hogyha ránézek látja a szememben azt, amit még én sem szeretnék látni. Féltem, hogy elveszítem. A parti után felmentem a szobámba gondolkodni. Rájöttem, hogy nem falat kéne felhúznom magam előtt, hanem kezdeményezni a lány felé. Az ablakomból láttam, hogy a verandán áll, így lementem hozzá. Mellé álltam, de nem reagált, csak mint aki megkattant, merengett a távolba.
- Mad, mi van veled?
- Mi lenne? Csak merengtem. Megzavartad a nyugalmamat. - válaszolt cinikusan.
Nem értettem, mi ez a flegmaság, hogy most hirtelen miért lett olyan, mint az elején. Úgy éreztem jobb, ha inkább hagyom és elindultam befelé.
- Holnap elmegyek. - szólalt meg hirtelen.
A lábaim megmerevedtek az ajtóban, a szívverésem egy pillanatra leállt és a lélegzetem is elakadt. Próbáltam szóra bírni magam, de erre nem számítottam. Mit mondhattam volna? Kélek Madison, esedezem, hogy maradj. Menjek oda és csókoljam meg, mert akkor talán marad? Azzal mindent elrontanék. Ha pedig csak szimpla 'Hogyhogy?' kérdésekkel feszegettem volna a témát, akkor azt én nem bírtam volna, így inkább csöndben maradtam és felmentem a szobámba.
Egész éjszaka nem tudtam aludni. A plafont bámulva énekelgettem a saját szerelmes számaimat, majd amikor úgy éreztem elszakad a cérna, akkor fekvőtámaszozni kezdtem. Szépen lassan sikerült elaludnom.

Másnap reggel úgy gondoltam kihasználom azt a kis időt, amit még a lánnyal tölthetek. Amint megéreztem a lentről felszálló palacsinta illatot, felkaptam a ruháimat és leszáguldottam a lépcsőn.
- PALACSINTAAA - kiabáltam. Anyámhoz rohantam, hogy puszit nyomjak az arcára, majd jó reggelt kívántam - Isten vagy anyu. Te meg nagyon szép vagy ma Madison. - és azzal ő is kapott egy puszit. Próbáltam úgy mutatni, hogy kicsattanok az örömtől, pedig lélekben rettegtem, hogy Madison mikor hagy itt.
A palacsinta nagyon finom volt. Gyorsan meg is ettük az összeset.
- Kiugrok a boltba. - kiabálta Mad a szobája felől.
- Várj meg Mad! Veled megyek. - nyúltam a kabátomért.
- Ne! Mármint most jobban esne egyedül menni. - válaszolta, majd megfordult és elment.
Kicsit fájt. Na jó nem kicsit, nagyon, de mit tehettem volna. Visszafordultam és az előszobaszekrényen találtam egy lapot.

,,Köszönöm ezeket a csodás napokat. Sohasem felejtem. 

Hiányozni fogtok!

Mad"

Ahogy olvastam éreztem, hogy összeszorul a gyomrom. Összegyűrtem a papírt és anya felé dobtam, hogy olvassa el, én pedig felrohantam a szobámba. Elegem lett. Dühös lettem és hirtelen leszartam az egészet. Meg nem történtnek nyilvánítottam az elmúlt 2 hetet. 

Másnap reggel repültem is Miamiba. Anya semmit nem szólt az egészhez. Tudta, hogy ez lesz. Bárcsak én is tudtam volna, de már nem izgat. Hazaérve kivettem a gardróbomból az estére készített ruhát. Lezuhanyoztam és megborotválkoztam. Elég rossz kedvem volt, úgyhogy vidám zenéket kezdtem hallgatni hátha az feldobja. Már közelgett az időpont ezért szóltam a sofőrömnek, hogy hamarosan legyen a ház előtt. Néma csend honolt az egész úton. Odaérve megpillantottam a tömeget, akik kiöltözve tolongtak a Columbia feliratú club előtt. Villogtak a vakuk, de a rajongókat már ide sem engedték be. Pár lány engem figyelt és nevetgéltek. Szépek voltak, de semmi kedvem nem volt ismerkedni így tovább mentem. Összetalálkoztam pár ismerőssel, akikkel beszélgetni kezdtem, majd mikor beengedtek minket és végre eltűntek a fotósok italért mentem. Jó zenék szóltak és mindenkinek jó kedve volt engem kivéve. Legszívesebben hazamentem volna, de nem akartam így itt hagyni a bulit úgy, hogy még nem találkoztam Selenával. Sodródtam a tömeggel, majd hirtelen valaki fellökött hátulról. Megfordultam, hogy lássam ki lehet ekkora tapló. Egy hosszú barna hajú lány esett át a cipőmön és amikor visszanézett, már rájöttem ki az. Madison. Ő nem vett észre és ment is tovább. Próbáltam utána kiabálni, de a hangom elhalványult a zenétől és Mad eltűnt a tömegben. Az este hátra lévő részében őt kerestem, azonban nem találtam sehol. Csörögni kezdett a telefonom. A zsebembe nyúltam és egy csöndesebb helyet kerestem, hogy fölvehessem. Egy kis helyiségbe nyitottam, ahol félhomály volt, ezért felkapcsoltam a villanyt. A hirtelen dühtől, eldobtam a telefonomat. Villámgyorsan húztam el a srácot a zakójánál fogva Madisontól, aki segítségért kiáltozott és kapálózott. Azonnal ökölbe szorult a kezem és kiütöttem a srácot, aki a padlón végezte eszméletlenül. Leguggoltam Madisonhoz, aki zavarodott tekintettel figyelte az eseményeket. Látszott rajta, hogy nem tudja, hogy hol van, de hirtelen zokogni kezdett. Magamhoz öleltem, hogy megnyugtassam. Olyan erősen szorítottam, mint még soha senkit. Örültem, hogy biztonságban van.
Jól vagy? Minden rendben?- kérdeztem zilálva, de nem jött válasz. Akkor éreztem, hogy ott nagyobb gondok vannak és a szeméből láttam, hogy ez nem az alkohol hatása. Óvatosan felkaptam és mutattam neki, hogy kapaszkodjon a nyakamba. A hátsó kijáraton távoztunk és a parkolóba siettem , ahol beültem vele a rám váró kocsi hátsó üléseire. Lefektettem, úgy hogy a feje az ölemben legyen, majd eligazítottam a sofőrt, hogy azonnal vigyen minket haza.

8.Rész: Nem egy hamupipőke történet

Átkaroltam Justint, nehogy leessek a motorról. Eszméletlen gyorsan hasítottunk a repülőtér felé. A mögöttem ülő bőröndöm nyomta a hátamat. Mikor odaértünk még volt negyed óra a gépünk indulásáig. A cipőmet figyeltem és a bőröndömön ücsörgő western kalapot. Belekönnyezett a szemem. Az emlékekre gondoltam. Elmosolyodtam mikor rájöttem, hogy még egy csók sem történt. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Bár a fiúkkal sosem volt szerencsém. Vagy az elérhetetlen kellett, akit sosem kaphattam meg vagy, akinek kellettem, akármilyen jól is nézett ki, én nem éreztem iránta azt, amit kellett volna. Az én fejemben olyan a szerelem, akárcsak a Disney mesékben és sajnos nem tudok lejjebb adni. Azt az érzést várom. Mielőtt eljöttem Texasba kiolvastam egy könyvet. Még Selena ajánlotta, mert megfilmesítik és ő játssza majd benne a főszerepet Logan Lerman mellett. Imádom azt a srácot. Meg kéne beszélnem Selenával, hogy szervezzen vele nekem egy találkozót, mert egy időben nagyon jóban voltak, bár a srác elég idős hozzám. Justin mondta, hogy, amint leszállt a gép egy buliba megyünk, ugyanis Selena 21 lett. Még nagyban gondolkozom mit vegyek neki, de biztos vagyok benne, hogy kitalálok valami jót.
- Minden rendben? - kérdezi Justin és neki dől a korlátnak, akár csak én.
- Persze, csak ez a 2 hét olyan hosszú időnek tűnt. - csend telepedett ránk, majd újra megszólaltam - Milyen lesz Selena bulija?
- Ez most nem a zártkörű buli. Mármint valamennyire az, nyilván nem jöhet be mindenki, de elég sokan leszünk. A legtöbb híresség ott lesz, úgyhogy lehetőséged lesz összeköttetéseket szerezni. - magyarázta.
Elképzeltem milyen jól elcsevegek majd a hírességekkel. Készítek, majd pár képet, amit felrakok majd a világhálóra, hogy az emberek azt gondolják van életem. Elhitték. Bár a nagy élmények mindig váratlanul érkeznek. Kitudja még mit hoz az este. Minden pillanatban azt vártam, hátha Austin feltűnik valahol engem kutatva, hogy megállítson, vagy, hogy megcsörrenjen a telefonom, lebeszélve az elmenetelről. Azonban nem történt ilyesmi. Végtére nem egy Hollywood-i fimben vagyunk. Az óriási kijelző kiírta a gépünk helyét és indulási idejét. Felkaptuk a csomagjainkat és siettünk is. Justin be volt öltözve, ezért a reptéren sem lepték el a rajongók. Ha elszakadtunk volna egymástól még én sem találtam volna meg. Átaludtam a repülőutat. Ki voltam a sok gondolkozástól és azon, hogy magamat emésztem az elszalasztott lehetőségek miatt.

Otthon a barátok fogadtak a reptéren. Nagyon hiányoztak. Jó volt látni a sok mosolygós arcot. Rengeteget kérdeztek és alig jutottam szóhoz.
- Na milyen újra itthon? - kérdezte Jane barátnőm mosolyogva.
- Eszméletlen jó! - erőltettem az arcomra egy mosolyt, ami nem esett annyira nehezemre, mert nagyon jól esett, hogy kijöttek elém.
- Kibírhatatlan volt ott mi? - kérdezte egy másik, de már alig tudtam eligazodni a kérdezőkön.
- Szörnyű volt. Jó, hogy Justin eljött értem és megmentett. - nem mondhattam meg nekik az igazat. Ők ezt akarták hallani. Ha elmondtam volna nekik mi történt valójában, csöndben töltöttük volna a hazautunkat és abban a pillanatban elhallgattak volna a kérdezők. Nem kockáztattam meg.
- És legalább voltak helyes fiúk? Valld be, hogy volt valami! - kacsingatott megint Jane.
- Áhh semmi. Dög unalom volt az egész. - vágtam rá.
Megelégelték a válaszaim és elindultunk hazafelé. Felvertük a repteret arra a pár percre. Utánunk csak halk zsivaj maradt.

Beugrottunk hozzánk, hogy ledobjuk a bőröndömet és átöltözzek a partiruhámba.(szövegre kattintva megnézhetitek) Kicsit kihívónak találtam a rövidsége miatt, ami érdekes volt, mert én választottam ki még texasi utazásom előtt. Gondoltam úgysem fogok hajolgatni, szépnek találtam és időm sem lett volna újat választani, így fel is kaptam magamra. A nőknek általában az a vágya, ha kicsípik magukat, hogyha belépnek egy helyre, minden szempár rájuk szegeződjön és ők legyenek a nap fénypontjai. Szinte biztos voltam benne, hogy ez Selenánál meg is valósul, hiszen gyönyörű lány és ma mindenki őt ünnepli. Útközben vettem neki egy bokaláncot, amit egy Barney plüss figura nyakába akasztottam. Tudtam, hogy örül majd neki, mert azokra az évekre, amikor a Barney és barátai gyereksorozatban játszott, mindig mosolyogva gondol vissza.

Ott volt, mikor az első dalomat vettem fel Justinnal. Folyton biztatott és segített abban, hogyan képezzem a hangokat. Szerintem irtó aranyosak együtt és rengeteg sarat kiálltak már. Remélem, ha egyszer lesz valakim - mert attól függetlenül, hogy az életemet most 9 macskával képzelem el, később csak összejön nekem is - ugyan ilyen sokat teszünk majd a kapcsolatunkért és kiállunk majd minden próbát.

Justinnal az autó felé tartottunk. Gyorsnak kellett lennünk, hogy abban a pár pillanatban senki ne vegyen minket észre. Justin rögtön elforgatta a kulcsokat és már bőgött is a motor. Egy klubhoz értünk, ahol kiöltözött emberek tolongtak és beszélgettek. A fotósok is ott keringtek már és vakuvillanások fénye söpört végig a területen. A Klubra nagybetűkkel Columbia volt írva és még kordon választotta el a vendégeket a bejárattól. Kiszállva az autóból találtam pár ismerőst és hozzájuk siettem. Nagy ölelések után beavattak a legújabb pletykákba.
- Tuti Madisonra fog ráhajtani. - nézett végig rajtam Kim.
- Az biztos elképesztően döglesztő ma, de mi van, ha a srác foglalt? - nézett elgondolkodva Melody.
- Mi? Miről beszéltek lányok? - úgy vettem észre, belecsöppentem egy olyan témába, amiről semmit sem tudtam.
- Előtted nem sokkal elment itt egy srác. 17 év körüli lehetett. Nem jött vele egy lány sem, úgyhogy nem hiszem, hogy lenne bárkije. Elég fancsali pofát vágott, de mi majd felvidítjuk. - világosított fel, majd nézett perverzen Melody-ra Kim. Én csak a fejemet ráztam. Majd kémlelni kezdtem a tömeget, hátha találok valami ismerőst. A biztonsági őrök elkezdték beengedni az embereket és a fotósok végre odébb álltak, mivel esélyük sem volt rá, hogy bejussanak. Bent egy DJ nyomatta a mostani slágereket. Mindenki megrohamozta a svédasztalt és mi is így tettünk. Rögtön az alkoholhoz nyúltam, hogy felpezsdüljön az este. Már az 5. poharamnál járhattam. Kicsit szédültem és elég jó kedvem volt. Hirtelen újra Kimék jelentek meg mellettem egy pasival.
- Drága barátosném, bemutatom neked Olivert(kattintva láthatod ki ő). Szerintem jó parti lesz. Magatokra hagyunk. - siettek el Melody-val kuncogva.
- Örülök. Madison vagyok. - mosolyogtam, bár nem tudom, hogy a találkozás vagy a lehúzott poharak voltak az okai.
- Mint hallottad Oliver. Én még jobban örülök. Látom te már benne vagy az estében. - nézett a kezemben lévő pohárra, amiből brandy illat áradt, majd szívott egy slukkot a cigiéből, aminek szagától rám tört a köhögés - Mi van? Nem bírod a cigit?
Nemet bólogattam. Elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám, egészen közel az arcomhoz, majd a tüdejében lévő füstöt az arcomba fújta. A kezemmel kezdtem hadonászni, hogy elkergessem a szagot, majd megvetve néztem az előttem álló srácra, akiről őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy kicsoda. El sem hittem, hogy Kimék ennyire nem ismernek, hogy ide hoztak egy ilyen barmot. Úgy éreztem ki kell mennem a mosdóba, ezért letettem a poharamat az asztalra és szóltam, hogy egy pillanat és visszajövök. A stroboszkóp és a hangos zene ereje átmosta az ember agyát és a szívverés átállt a basszus ütemére. Próbáltam utat törni magamnak a tömegben a mosdó felé, ami valamennyire sikerült is, ameddig valaki be nem állt elém. Fehér öltönyt és egy ugyan csak fehér Supra csukát hordott, hátul pedig széltől összekócoltnak tűnő hajától nem lehetett látni. Elölről nem is érdekelt, csak a mosdóig akartam eljutni, ezért abban a pillanatban félre is löktem, de kicsit megbotlottam a lábában, ezért fél szemmel hátra sandítottam és vissza is kaptam a fejem. Tovább haladtam, majd megálltam, mert úgy hallottam, mintha valaki a nevemet kiabálta volna, amiben nem voltam biztos a hangos zene miatt. Hirtelen eszembe jutott az az egy pillanat, amíg hátra fordultam és Austin arca jelent meg előttem. Hátrafordultam hátha még látom, de már teljesen megváltozott a tömeg. Tudtam, hogy csak képzelődöm, hiszen mit keresne Austin Miamiban. Megráztam a fejem és onnantól már szabad utam volt a mosdóig, ahol miután elvégeztem a dolgomat megmostam az arcom és visszaindultam. Oliver még mindig ott állt. Gondolom engem várt. A poharamért kaptam, hogy lehúzzam a tartalmát, majd figyeltem a táncolni próbáló tömeget. A kép egyre homályosodott és gyengülni éreztem a végtagjaimat, majd hirtelen minden elsötétült.