8.Rész: Nem egy hamupipőke történet

Átkaroltam Justint, nehogy leessek a motorról. Eszméletlen gyorsan hasítottunk a repülőtér felé. A mögöttem ülő bőröndöm nyomta a hátamat. Mikor odaértünk még volt negyed óra a gépünk indulásáig. A cipőmet figyeltem és a bőröndömön ücsörgő western kalapot. Belekönnyezett a szemem. Az emlékekre gondoltam. Elmosolyodtam mikor rájöttem, hogy még egy csók sem történt. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Bár a fiúkkal sosem volt szerencsém. Vagy az elérhetetlen kellett, akit sosem kaphattam meg vagy, akinek kellettem, akármilyen jól is nézett ki, én nem éreztem iránta azt, amit kellett volna. Az én fejemben olyan a szerelem, akárcsak a Disney mesékben és sajnos nem tudok lejjebb adni. Azt az érzést várom. Mielőtt eljöttem Texasba kiolvastam egy könyvet. Még Selena ajánlotta, mert megfilmesítik és ő játssza majd benne a főszerepet Logan Lerman mellett. Imádom azt a srácot. Meg kéne beszélnem Selenával, hogy szervezzen vele nekem egy találkozót, mert egy időben nagyon jóban voltak, bár a srác elég idős hozzám. Justin mondta, hogy, amint leszállt a gép egy buliba megyünk, ugyanis Selena 21 lett. Még nagyban gondolkozom mit vegyek neki, de biztos vagyok benne, hogy kitalálok valami jót.
- Minden rendben? - kérdezi Justin és neki dől a korlátnak, akár csak én.
- Persze, csak ez a 2 hét olyan hosszú időnek tűnt. - csend telepedett ránk, majd újra megszólaltam - Milyen lesz Selena bulija?
- Ez most nem a zártkörű buli. Mármint valamennyire az, nyilván nem jöhet be mindenki, de elég sokan leszünk. A legtöbb híresség ott lesz, úgyhogy lehetőséged lesz összeköttetéseket szerezni. - magyarázta.
Elképzeltem milyen jól elcsevegek majd a hírességekkel. Készítek, majd pár képet, amit felrakok majd a világhálóra, hogy az emberek azt gondolják van életem. Elhitték. Bár a nagy élmények mindig váratlanul érkeznek. Kitudja még mit hoz az este. Minden pillanatban azt vártam, hátha Austin feltűnik valahol engem kutatva, hogy megállítson, vagy, hogy megcsörrenjen a telefonom, lebeszélve az elmenetelről. Azonban nem történt ilyesmi. Végtére nem egy Hollywood-i fimben vagyunk. Az óriási kijelző kiírta a gépünk helyét és indulási idejét. Felkaptuk a csomagjainkat és siettünk is. Justin be volt öltözve, ezért a reptéren sem lepték el a rajongók. Ha elszakadtunk volna egymástól még én sem találtam volna meg. Átaludtam a repülőutat. Ki voltam a sok gondolkozástól és azon, hogy magamat emésztem az elszalasztott lehetőségek miatt.

Otthon a barátok fogadtak a reptéren. Nagyon hiányoztak. Jó volt látni a sok mosolygós arcot. Rengeteget kérdeztek és alig jutottam szóhoz.
- Na milyen újra itthon? - kérdezte Jane barátnőm mosolyogva.
- Eszméletlen jó! - erőltettem az arcomra egy mosolyt, ami nem esett annyira nehezemre, mert nagyon jól esett, hogy kijöttek elém.
- Kibírhatatlan volt ott mi? - kérdezte egy másik, de már alig tudtam eligazodni a kérdezőkön.
- Szörnyű volt. Jó, hogy Justin eljött értem és megmentett. - nem mondhattam meg nekik az igazat. Ők ezt akarták hallani. Ha elmondtam volna nekik mi történt valójában, csöndben töltöttük volna a hazautunkat és abban a pillanatban elhallgattak volna a kérdezők. Nem kockáztattam meg.
- És legalább voltak helyes fiúk? Valld be, hogy volt valami! - kacsingatott megint Jane.
- Áhh semmi. Dög unalom volt az egész. - vágtam rá.
Megelégelték a válaszaim és elindultunk hazafelé. Felvertük a repteret arra a pár percre. Utánunk csak halk zsivaj maradt.

Beugrottunk hozzánk, hogy ledobjuk a bőröndömet és átöltözzek a partiruhámba.(szövegre kattintva megnézhetitek) Kicsit kihívónak találtam a rövidsége miatt, ami érdekes volt, mert én választottam ki még texasi utazásom előtt. Gondoltam úgysem fogok hajolgatni, szépnek találtam és időm sem lett volna újat választani, így fel is kaptam magamra. A nőknek általában az a vágya, ha kicsípik magukat, hogyha belépnek egy helyre, minden szempár rájuk szegeződjön és ők legyenek a nap fénypontjai. Szinte biztos voltam benne, hogy ez Selenánál meg is valósul, hiszen gyönyörű lány és ma mindenki őt ünnepli. Útközben vettem neki egy bokaláncot, amit egy Barney plüss figura nyakába akasztottam. Tudtam, hogy örül majd neki, mert azokra az évekre, amikor a Barney és barátai gyereksorozatban játszott, mindig mosolyogva gondol vissza.

Ott volt, mikor az első dalomat vettem fel Justinnal. Folyton biztatott és segített abban, hogyan képezzem a hangokat. Szerintem irtó aranyosak együtt és rengeteg sarat kiálltak már. Remélem, ha egyszer lesz valakim - mert attól függetlenül, hogy az életemet most 9 macskával képzelem el, később csak összejön nekem is - ugyan ilyen sokat teszünk majd a kapcsolatunkért és kiállunk majd minden próbát.

Justinnal az autó felé tartottunk. Gyorsnak kellett lennünk, hogy abban a pár pillanatban senki ne vegyen minket észre. Justin rögtön elforgatta a kulcsokat és már bőgött is a motor. Egy klubhoz értünk, ahol kiöltözött emberek tolongtak és beszélgettek. A fotósok is ott keringtek már és vakuvillanások fénye söpört végig a területen. A Klubra nagybetűkkel Columbia volt írva és még kordon választotta el a vendégeket a bejárattól. Kiszállva az autóból találtam pár ismerőst és hozzájuk siettem. Nagy ölelések után beavattak a legújabb pletykákba.
- Tuti Madisonra fog ráhajtani. - nézett végig rajtam Kim.
- Az biztos elképesztően döglesztő ma, de mi van, ha a srác foglalt? - nézett elgondolkodva Melody.
- Mi? Miről beszéltek lányok? - úgy vettem észre, belecsöppentem egy olyan témába, amiről semmit sem tudtam.
- Előtted nem sokkal elment itt egy srác. 17 év körüli lehetett. Nem jött vele egy lány sem, úgyhogy nem hiszem, hogy lenne bárkije. Elég fancsali pofát vágott, de mi majd felvidítjuk. - világosított fel, majd nézett perverzen Melody-ra Kim. Én csak a fejemet ráztam. Majd kémlelni kezdtem a tömeget, hátha találok valami ismerőst. A biztonsági őrök elkezdték beengedni az embereket és a fotósok végre odébb álltak, mivel esélyük sem volt rá, hogy bejussanak. Bent egy DJ nyomatta a mostani slágereket. Mindenki megrohamozta a svédasztalt és mi is így tettünk. Rögtön az alkoholhoz nyúltam, hogy felpezsdüljön az este. Már az 5. poharamnál járhattam. Kicsit szédültem és elég jó kedvem volt. Hirtelen újra Kimék jelentek meg mellettem egy pasival.
- Drága barátosném, bemutatom neked Olivert(kattintva láthatod ki ő). Szerintem jó parti lesz. Magatokra hagyunk. - siettek el Melody-val kuncogva.
- Örülök. Madison vagyok. - mosolyogtam, bár nem tudom, hogy a találkozás vagy a lehúzott poharak voltak az okai.
- Mint hallottad Oliver. Én még jobban örülök. Látom te már benne vagy az estében. - nézett a kezemben lévő pohárra, amiből brandy illat áradt, majd szívott egy slukkot a cigiéből, aminek szagától rám tört a köhögés - Mi van? Nem bírod a cigit?
Nemet bólogattam. Elmosolyodott és közelebb hajolt hozzám, egészen közel az arcomhoz, majd a tüdejében lévő füstöt az arcomba fújta. A kezemmel kezdtem hadonászni, hogy elkergessem a szagot, majd megvetve néztem az előttem álló srácra, akiről őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy kicsoda. El sem hittem, hogy Kimék ennyire nem ismernek, hogy ide hoztak egy ilyen barmot. Úgy éreztem ki kell mennem a mosdóba, ezért letettem a poharamat az asztalra és szóltam, hogy egy pillanat és visszajövök. A stroboszkóp és a hangos zene ereje átmosta az ember agyát és a szívverés átállt a basszus ütemére. Próbáltam utat törni magamnak a tömegben a mosdó felé, ami valamennyire sikerült is, ameddig valaki be nem állt elém. Fehér öltönyt és egy ugyan csak fehér Supra csukát hordott, hátul pedig széltől összekócoltnak tűnő hajától nem lehetett látni. Elölről nem is érdekelt, csak a mosdóig akartam eljutni, ezért abban a pillanatban félre is löktem, de kicsit megbotlottam a lábában, ezért fél szemmel hátra sandítottam és vissza is kaptam a fejem. Tovább haladtam, majd megálltam, mert úgy hallottam, mintha valaki a nevemet kiabálta volna, amiben nem voltam biztos a hangos zene miatt. Hirtelen eszembe jutott az az egy pillanat, amíg hátra fordultam és Austin arca jelent meg előttem. Hátrafordultam hátha még látom, de már teljesen megváltozott a tömeg. Tudtam, hogy csak képzelődöm, hiszen mit keresne Austin Miamiban. Megráztam a fejem és onnantól már szabad utam volt a mosdóig, ahol miután elvégeztem a dolgomat megmostam az arcom és visszaindultam. Oliver még mindig ott állt. Gondolom engem várt. A poharamért kaptam, hogy lehúzzam a tartalmát, majd figyeltem a táncolni próbáló tömeget. A kép egyre homályosodott és gyengülni éreztem a végtagjaimat, majd hirtelen minden elsötétült.