3.rész: Tényleg bolond

Miután magamra csaptam az ajtót már nem jöttem ki a szobámból. Kipakoltam és mindennek helyet találtam. Másnap korán keltem, olyan 8 óra körül. Nagyon rosszul aludtam. Rögtön lezuhanyoztam és hajat mostam. Egy farmer rövidnadrágot vettem fel egy fehér inggel, amit gondosan betűrtem. A hátsó bejáratnál a verandán állt egy hintaszék. Odaültem ki meginni a reggeli kakaómat. Fura volt, mert nem hallottam az emberek nyüzsgését, az autók zaját. Itt csak a tehenek bégettek és a tücskök ciripeltek. Ahogy ringatott a szék a távolból egy kis, fehér szőrpamacs tűnt elő és közeledett felém. A farkát csóválta és két lábra állt jelezve, hogy játsszak vele. Így is tettem. Letettem a bögrémet a szék melletti kis asztalkára és leguggoltam hozzá. Nyalogatta az arcomat, ami csikis volt ezért nevetésre késztetett.
- Clarity, de szólítsd csak Clarnek. - szólalt meg az ajtóból a srác, aki egy fehér trikót és halásznadrágot viselt.
Én, mint aki meg sem hallotta játszottam tovább a kutyussal, Clarel és megvártam amíg az idióta elmegy. Egy órával később azonban meg kellett szegnem a némasági eskümet, de szigorúan csak Michele felé, hogy mikor kezdhetek el dolgozni. Minél előbb meg akartam csinálni a dolgomat. 
- Jó reggelt. Örülök, hogy végre megszólaltál. - mosolygott.
- Ne szokják meg. - vágtam rá gúnyos tekintettel.
- Ma a pajtában dolgozol. Kitakarítod az ólakat. Ott mindent megtalálsz hozzá és Austin majd segít. - kíváncsi tekintettel néztem rá, hogy ki is az az Austin - Austin a fiam.
Áhh. Ki nem találhattam volna.
- Nincs valami más munka, amihez nem kell segítség? - húztam fel a szemöldököm.
- Nincs. Ma ez a feladatod.
- Biztos, hogy nem. - ráztam a fejem.
- Tessék? - húzta össze a szemöldökét Michele - Akkor pucolhatod a wc-t itt bent.
Pillanatokon belül felkiabált Austinnak az emeletre és hamarosan már hallani lehetett a lépteit lefelé a lépcsőn, ami olyan volt, mintha dinók jöttek volna. Csodálkoztam, hogy nem szakadt le az emelet.
- Vagyok. - mosolyogta. Itt mindenki ilyen jókedvű?
Nagyot nyögtem és az ajtó felé vettem az irányt. Magabiztosan mentem a pajta felé. Austinnak végig be sem állt a szája.
- Bemutatkozom. Austin Mahone vagyok. - húzta mosolyra a száját - És te ki vagy? Miért vagy itt? Ja, szóval csöndkirályt játszunk? Király.
Amikor észrevette, hogy valószínűleg nem fogok megszólalni csöndbe maradt. A pajtához értünk és kinyitott egy nagy szekrényt. Televolt tisztító és takarító szerekkel.
- Melyiket kéred? - kérdezte - Figyelj! Ha nem válaszolsz nem fog menni a közös munka. - Nem értettem. Komolyan azt hitte, hogy ez rábír arra, hogy megszólaljak? - Hát jó. Akkor tessék.
A kezembe nyomta a seprűt, ő pedig megragadta a locsolót és megnyitotta a csapot. Ő locsolta a betonrészeket én pedig söpörni kezdtem. Egy gyors húzással hirtelen telibe lelocsolt.
- A kurva élet! - kiáltottam fel, ő pedig fogta a hasát a nevetéstől.
- Na végre, hogy megszólaltál. Nyugi! Kiállsz a napra és 5 perc alatt megszáradsz.
Kirohantam a pajtából és forogni kezdtem, közben sikítottam. Így próbáltam kiadni magamból a dühöt és közben is száradtam.
- Hallgass már. Azt fogják hinni, hogy meg akartalak ölni. - mondta Aus a pajta ajtajának dőlve.
- Kérlek! Leköteleznél vele ha tényleg így lenne. - fejeztem be.
Visszaindultam a pajtába. Talán jobb is volt így vizesen, mert nem volt olyan melegem. A helyiség végében két gyönyörű szép ló foglalta a helyet. Austin hozzájuk sétált és kivezette őket legelni, hogy ne legyenek útban miközben takarítunk. Clar, a kutyus sétált be öklendezve, majd kidobta a taccsot a betonra.
- Hagyd elintézem. Biztos csak félrenyelt valamit. - rohant oda.
Felmosóért nyúlt és elkezdte felmosni azt.
- Undorodom. Meg persze a hányástól is. - mondtam gúnyosan.
- Hahaha. - válaszolt komoran.
Miután feltakarította, nekiálltunk a munkának. Én is megcsináltam a részemet, ő is az övét. Csak akkor szóltunk egymáshoz, ha muszáj volt. Már sötétedett mire mindennel végeztünk. Amint láttam, hogy nekem nincs más dolgom, szó nélkül elindultam a tó felé. Megfogadtam, hogy oda minden nap kimegyek. A hintaágyból a földet kémlelve szép köveket láttam meg. Néhányat, amik tényleg különlegesek voltak a zsebembe raktam, amik nem, azokat a tóba hajítottam. Néha sikerült kacsáznom is.
- Nekem is ez a kedvenc helyem. - ijesztett meg egy hang a hátam mögül.
- Megkérdezted, hogy érdekel-e? - merengtem tovább a messziségbe.
Austin közelebb jött és leült mellém a hintaágyra.
- Miért vagy ilyen ellenséges? Itt senki nem akar neked rosszat? - kezdett kérdezősködni.
- Tudod te miért vagyok itt? - húztam fel a szemöldököm - Mert az anyám elküldött, hogy észhez térjek. Ez az utolsó hely, ahol lenni szeretnék. És leszarok mindent csak éljem túl.
- Miért túlélni akarod? Miért nem próbálod meg élvezni inkább? Nem értelek. - merengett maga elé.
- Nem is fogsz. Nem tudsz rólam semmit.
Felálltam és elsétáltam. Eléggé elfáradtam és nem vágytam másra csak egy kiadós alvásra, így amint beértem a szobámba bevágódtam az ágyba és el is aludtam.